Ma kezembe akadt egy régen olvasott könyv melybe belelapozva megtaláltam azt a részt, ahol Krúdy Gyula a novellájában megénekelte a pesti aranyifjút, aki csak azután érezte magát hódításra érdemesnek miután valamelyik körúti suszternél dupla-gojzervarrásos lakkcipőt csináltatott magának. Akkor még élt a szakma és a „valamelyik suszter’ cipőjavító és cipőkészítő műhelyek hosszú sorát jelentette. Napjainkban Ezek sajnos eltűntek és csak nagyon nehezen találhatunk jó szakembert, mivel sajnos a cipőjavító műhelyeknek is leáldozik a napja, nem ritka esetben már egy komolyabb javításért akár új cipő is kapható. Kitartókereséssel azonban még ráakadhatunk ennek a szép és különleges szakmának a követőire, akik saját bevallásuk szerint sem haragszanak a gyakran silány minőségben gyártott távol-keleti lábbelikre, inkább figyelmes udvariassággal szolgálják ki a hozzájuk betérő, leggyakrabban a kedvenc és féltett cipőjüket szorongató ügyfeleiket. Ilyen cipészet található az Izabella utcában is, ahol a családi hagyományokat továbbvivő lelkes cipészek dolgoznak a mai napig.